Még a rendőrsség és a határőrség is képezteti embereit néhány gondosan kiválasztott „security céggel”. Ez sem véletlen, hiszen e cégek vezetői és kiképzői a hadsereg, a határőrség vagy éppen a titkosszolgálat tisztjei illetve ügynökei voltak.
Mivel az Őrmester Nyrt. is magasabb szintre szeretné emelni a VIP-védelmet és a testőrcsapatának képzését, értelemszerűen mi is egy izraeli partnercéget, a M.E.ROY Security-t kerestük fel, hogy megnézzük oktatási módszereiket, kiképzőbázisaikat és magunk is kipróbáljuk mind a kraw maga önvédelmi oktatást, mind az izraeli rendvédelmi erőknél rendszeresített fegyvereket.
Már megérkezni is élmény volt, az idegennek tűnő héber feliratok, a Ben Gurion repülőtér egzotikus nyüzsgése a kalandot sejtette. Első éjszakánkat Askhelonban, egy kibucban töltöttük, ahol vendéglátóink egyik kiképző bázisa működik.
Kedd reggel a cég vezetőjének fia, aki szintén az izraeli speciális erők századosa volt, elvitte kis csapatunkat Jeruzsálembe, az ország fővárosába. Talán egy városért nem folyt még annyi háború és vér, mint Jeruzsálemért. Voltak itt római légiósok, frank és brit keresztes lovagok, egyiptomi mamelukok, a török szultán szolgálatában, britek majd Kelet-Jeruzsálem egy ideig arab kézen volt, ám ma már Izrael fővárosa egy a sokszínű kultúrával, amely ötvözi a zsidó, arab, drúz, örmény, lengyel és sok más nemzetiség szokásait, vallási, öltözködési és étkezési sajátosságait. Sétánkat a Via Dolorosa úton kezdtük, ahol a biblia szerint Jézus a keresztjét vitte, mielőtt a rómaiak megfeszítették. Most arab és zsidó szuvenír boltok százai kínálnak emléktárgyat a turistáknak. Utunk egyenesen a Sirató-falhoz vezetett, amely Dávid templomának egyetlen fent maradt fala. A kövek között sok-sok kis papír, amelyre vallásos zsidók írják fel kívánságaikat. Hagyományuk szerint Isten ezeket teljesíteni is fogja, hiszen a legszentebb helyen kérték őt erre.
Az egyik dombról csodás kilátás nyílt a Sziklamecsetre, amely a muszlimok szent helye, hiszen Mohammed a próféta innen emelkedett a paradicsomba Burak nevű csodálatos, szárnyas, oroszlántestű emberfejű lénye hátán a paradicsomba. A müezzin éppen déli imára szólította a hívőket, miközben a közeli templomokban harangoztak. Mindhárom vallás egymástól karnyújtásnyira hívta imára híveit.
Egy kiadós igazi közel-keleti ebéd után meglátogattuk a cég jeruzsálemi központját és megtekintettük a lőteret, a kraw maga kiképző termet és az osztályokat. Az oktatók szerint ez a legkisebb létesítmény és itt csak alap teória és lő kiképzés folyik biztonsági őrök számára.
Az igazi komoly dolgok a városokon kívül a sivatagban folynak, ahová a második napon lesz lehetőségünk ellátogatni.

A lövészre egy utcakép várt, ahol békés járókelők közt terroristák tűntek fel. Ezeket kellett villámgyorsan ártalmatlanná tennie gépkarabélyával, mégpedig úgy, hogy a fegyvertelen emberekben ne tegyen kárt. Így leírva nem hangzik túl bonyolultnak, de amikor ott álltunk a fedezék mögött és elő kellett lépni, nem tudva mi vár ránk, akkor éreztük az adrenalint. Nem véletlenül küldik ide a határőröket havonta egy frissítő edzésre és évente kétszer egy két napos lő tréningre. Az izgalom mellett a közel negyven fokos meleg is nehezíti a feladat végrehajtását.
Elnéztünk a szomszédos lő pályára is, ahol 9mm-es Jericho pisztollyal gyakoroltak biztonsági őrök, akik kórházakban, iskolákban és bevásárlóközpontokban teljesítenek szolgálatot. Nekik is szituációs gyakorlatokon kellett részt venniük, ám ők „csak” pisztollyal küzdötték át magukat a pályán.
Érdekes volt megfigyelni a különböző csoportokat. A kezdő fiúk és lányok még izgatottan, néha kissé remegő kézzel kezelték a pisztolyaikat, míg mások, akik már 14 napja itt vannak, hihetetlen gyorsasággal és precizitással kezelték fegyvereiket. Jó volt megfigyelni a kiképzőket is. Egyik sem idegeskedett vagy kiabált, ha hibát láttak, azonnal korrigálták, elmondták mi a gond és megismételtették a feladatot. Senkiben nem maradt kudarc élmény és ez ösztönöz.
Az M.E. Roy talán a legjobb nevű kiképző cég Izraelben, még a hadsereg speciális egységei is ide küldik katonáikat továbbképzésre. Az ok egyszerű, itt az oktatók kis csoportokban sokkal behatóbban törődnek a katonákkal, mint azt a hadsereg megengedheti magának. Itt személyre szabottan foglalkoznak a kommandósokkal. A nyugodt, nagyon profi oktatás az, ami minket megfogott. Éreztük jó helyen és kezekben vagyunk.

Egy hét után már komoly terrortámadást is ki kell védeni első körben, kézzel kell távol tartani az ellenséget majd lőfegyver használatával ártalmatlanná tenni őket. Ez merőben más, mint amit az európai sportiskolákban oktatnak. Viszont érthető is, amíg nálunk egy részeges rendbontó jelent veszélyt, itt bármikor tarthatnak egy fegyveres terroristától.
Izrael frontország, ezt vendéglátóink minden alkalommal kihangsúlyozzák. Öngyilkos merénylők, fegyveres terroristák sajnos mindennapjaik fenyegetése. Ezt csak állandó és kemény fellépéssel illetve tréninggel lehet kivédeni. Néhány nap alatt megértettük, miért érdemes Izraelben edzeni. Hiszen ha itt helyt állsz, akkor az otthoni problémákat sokkal könnyebben kezeled a személyvédelmi és vagyonőri munkában.
Amit még érdemes megemlítenem, hogy Európával szemben itt a tanulók, legyenek csak vagyonőrök, vagy egy testőrcsapat, sokkalta komolyabban veszik a kiképzést. Addig gyakorolnak, amíg minden mozdulat ül. Ez nem az edzőknek szól, hanem saját maguknak, mivel mind mások, mind a saját életük a tét. És nem utolsó sorban büszkék munkájukra.