Őrizni valamit sokkal egyszerűbb feladat, mint védeni valakit, valakiket, ezt minden biztonsági szakember tudja, és ez még nyilvánvalóbb, ha ezek a „valakik” gyermekek, ergo a legvédtelenebbek. Minden iskolában ott ül egy portás néni vagy bácsi, aki a tőle telhető legjobban igyekszik ellátni a ráruházott feladatot. Nyitja és zárja a kaput, kicsenget, esetleg felírja a későn jövőket.

A napi híreket nézve, amelyek gyermekrablásról, molesztálásról, drogkereskedelemről szólnak, felmerül a jogos kérdés, hogy ez elégséges-e, vagy netán többre lenne szükség az iskolákban? Napjainkban gyakran történik „gyermekrablás”, amikor vagy az elvált szülők egyike próbálja elvinni a nem neki ítélt gyermeket, vagy mentálisan sérült személyek próbálnak kisgyermekeket elhurcolni általános iskolákból. Sőt, az elmúlt napokban bűnözők próbáltak tinédzser lányokat egy furgonba tuszkolni iskolájuk közelében. Ezeket a tényeket ismerve, még a laikus számára is világossá válik, hogy az iskolai biztonsági őrök szerepe nagyobb teret kell, hogy kapjon. Biztosítani kellene az iskolákban szolgálatot ellátó vagyonőrök specifikus képzését. Több odafigyelés kell az esetlegesen kialakuló konfliktusokra: problémás diákokra (iskolai erőszak, kisebbek bántalmazása) vagy „drogdealerek” felbukkanására az iskolák előtt. Pszichológiai és gyakorlati képzésekkel érzékenyebbé kell tenni a biztonsági őröket az ilyen problémák iránt, mint gyanús személyek az iskolák körül. A drogterjesztők nagy része maga is éppen csak kinőtte az iskoláskort, öltözködésével, megjelenésével igyekszik magát fiatalítani, hogy így beolvadjon az iskola előtti utcaképbe. Őt csak egy gyakorlott, képzett szakember szűri ki. Ki lehet, hiszen csak kicsöngetés előtt, tanítás vége előtt jelenik meg a bejáratnál, hogy „üzletet kössön”. Az őrnek érzékenynek kell lennie akkor is, ha kisírt szemű kisebb diákokat lát, hiszen ez utalhat iskolai erőszakra, amikor idősebb diákok a fiatalabb tanulókat bántalmazzák, esetenként ki is rabolják. A formaruhás biztonsági személyzetet nagyobb tisztelet övezi a diákok részéről, ezt jól mutatják a külföldi példák is.

Ám nemcsak a megelőzés és az „elrettentés” lenne a cél, hanem az őrnek egy bizalmi személlyé válása is, akihez a diákok bátran fordulhatnak az őket érintő biztonsági problémákkal, mint közlekedés, drogok, erőszak, lopások… Budapesti ismerősöm tesztelte kisfia iskoláját, hogy a másodikos tanulót kiadják-e a család jó barátjaként bemutatkozó hölgynek, aki az édesanya elfoglaltságára hivatkozva el szerette volna vinni a nebulót. Döbbenten tapasztalták, hogy a tanítónő semmilyen ellenvetést nem tanúsított. Csak a jogosan felháborodott szülők számonkérése után állt neki az iskola listákat készíteni, hogy kik jogosultak elvinni az alsós gyermekeket. Egy képzett iskolaőr és egy felügyeleti lista már komoly védelmet jelenthet a picik számára. Szakemberek szerint érdemes átgondolni a biztonsági kamerák alkalmazását is az iskolai folyosókon és udvarokon, hiszen ezek is dokumentálják a fellépő erőszakot és ezzel komoly elrettentő szerepük is van. Ellenzők szerint ez csak kiszorítja a gondokat az iskola falain túlra. Ebben kétségtelen van igazság, ám a szülők legalább abban biztosak lehetnek, hogy gyermekük a suliban biztonságban van. Az iskolaőrség akár külön szakmává is válhatna a vagyonőri mellett, hiszen sokkal komplexebb, több szakmai érzékenységet, empátiát és szakértelmet igényel, mint pl., egy irodaház őrzése.

Közzétéve: 2013.10.30.