Ki ne látott volna már olyan szituációt, amikor egy áruházból kilépő vásárló mellett felcsipog a riasztórendszer? Ki ne látta volna már, hogy a biztonsági őr az „Álljon csak meg!” szavak előre bocsátásával szalad a vevő után, sőt, akár többen is körbeveszik a delikvenst.
Az őr a munkáját végezte, ám ezzel megalázta a vevőt. Kellemetlen helyzetbe hozott egy ügyfelet, s ha utóbb bebizonyosodott, hogy az nem akart semmit eltulajdonítani, akkor még a vagyonvédelmi cégről is negatív képet alakított ki. S tette mindezt egy perc alatt, mindössze egy átgondolatlan mondattal, és egy indokolatlanul fenyegető fellépéssel.

Talán a huszonegyedik században már nem kell bizonygatni senkinek, hogy mennyire fontos területe az életnek a kommunikáció. A mindennapok során mindenütt találkozunk vele, úgy a magánéletben, mint a munkában. Területünkön, a vagyonvédelemben kifejezetten kiemelt szerephez jut a kommunikáció.

Nyilván mindenki tud példákat hozni az üzleti életből, amikor a helytelen kommunikáció miatt hiúsult meg egy üzlet, vagy keletkezett egy olyan félreértés, amelyet aztán utóbb nagyon nehéz volt presztízsveszteség nélkül megoldani.